Mindig gyengének érzem magam, ha...

...flörtölnek, elvannak egymással az egy jó játék...

...aztán egyszer csak eljön az a pont ahonnan már nem játék az egész és azon kapod magad hogy ez már több mint írkálás..., szeretnéd jobban meg ismerni és már félted azt amid van, amit kaptál tőle....

És mikor jön a felismerés, hogy ez csak egy chat beszélgetés egyike a sok közzül...

Mindig gyengének éreztem magam, hogy nem tudok csak így továbblépni. ha egy viszony vagy csupán egy kis futó kaland véget ér, szakítanak és elfelejtik egymást, úgy válnak meg egymástól, mint egy pár elnyűtt cipőtől. Senkit nem tudok elfelejteni, akihez valaha közöm volt. Minden egyes ember különleges, és feledhetetlen, senkit nem lehet pótolni, ami elveszett. Mindig megvisel, ha egy kapcsolatom véget ér... Én nehezen szakadok el a másiktól, elveszek az apró dolgokban...

Apró részleteikben látom őket, és mindenkiben van valami, ami megindít és hiányozni fog nekem, ezek az apró, gyönyörű részletek teszik pótolhatatlanná a másikat...