HellóBelló Fiúk - Lányok. :)
Egy 30as nő vagyok...
Azt hiszed, hogy kedves, önzetlen vagyok…, hogy jót akarok mindenkinek, de aztán megérintelek…szerelemmel érintelek meg, ami éget mint a tűz, azt mondod, milyen forró, ez mennyire jó, el vagy varázsolva, de az nem varázs, méreg!
Talán úgy jellemezném magamat, hogy én vagyok az a nő aki bárkit letud venni a lábáról, persze csak ha le akarja venni… Nagyon sok helyzetben voltam már… Voltam megcsalt és voltam megcsaló… Voltam nagyon nagyon gyenge lelkileg és voltam nagyon erős… Volt, hogy keresztül gázoltak rajtam, de volt, hogy én tettem ezt másokkal… Szurtak már hátba nem egyszer hol okkal hol ok nélkül…,
és volt hogy a helyzet azt hozta, hogy hátba kellett szúrjak valakit, de azt soha nem ok nélkül tettem… Az élet mindig hozott számomra valami újat, valami kihívást, valami megfoghatatlant…sokszor olyat is ami előtt ott álltam és nem tudtam a megoldást.., nem azért, mert nem akartam vagy épp nem érdekelt hanem egyszerüen nem volt megoldás vagy éppen nem találtam…S ha mégis rátaláltam a megoldásra számtalanszor volt olyan,. amikor már úgy éreztem, hogy megvan a megoldás kulcsa, abban a pillanatban jött egy “lakatos” és lecserélte a zárat…ilyenkor eluralkodott rajtam a hallgatás, mélyen hallgattam… Olyan ez, mint egy csúfos vereség a kártyában, mindig érezni fogod a kárát, és addig gyötrődsz majd ebben az állapotban, amíg végül visszaülsz az asztalhoz, ahol mindenedet elvesztetted.
Idővel rájöttem, hogy amit az életben keresek, az nem a könyvekben van. Amit keresek, azt nem olvasva fogom megtalálni. A könyv nem más, mint egy logikai játék,..Olvasva ugyan megismerhettem az életet, de csak élve érthettem meg…
Én vérge Önmagamra találtam, nem állitom, hogy mindenki rajong így értem…Akik az álarcomért szerettek, akik azért kedveltek, mert kényükre kedvükre haszálhattak, akik azt mondták, hogy önzö vagyok mert megtagadtam tőlük valamit azok “leváltak” rólam… Örülök neki!!! Eddig sem volt rájuk szükségem, nekik volt szükségük rám!!! Én ugyanazt a vágyat követve, valamiért ismételten elkövetem ugyanazt a bűnt..., mert bennem megvan, az a tűz, ami a szégyent is felégeti, mert a szégyen a legkegyetlenebb ellenfél, a szégyen a legnagyobb átok…
Hiába mondja az ember, hogy nincs félnivalója, semmit nem hagyott ki és mindent számításba vett, leginkább azokat a dolgokat nem vesszük észre vagy észleljük túl későn, melyek az orrunk előtt vannak...
Persze megpróbáltam jó feleség lenni. Megpróbáltam bízni a barátomban, megpróbáltam mindent újrakezdeni. Igyekeztem. Még akartam is…próbáltam más ember lenni. Próbáltam jó ember lenni, de nem sikerült. Szóval maradjunk annyiban, hogy nekem nem áll jól a jó.
Szeretném megosztom veletek a gondolataimat a férfiakról nőkröl, kapcsolatokról, szerelemről, szexről..., nyiltan, tabuk nélkül...
Idézetek - versek...nagyon is illenek rám, ezek mind engem tükröznek...
Én nem mellé beszélni szeretnék..., én nem azt szeretném, hogy azt kapjátok amit hallani akartok...ezért csak a valóságot olvashatjátok rólam...a kapcsolataimról, az életemről...a gondolataimról
A való életben hordók álarcot, mert megköveteli a társadalom, megköveteli mindenki aki körül vesz engem...ezért el is itélhettek, attól még nem fog leesni rólam az álarc. ;)
Itt nem fogok álarcot viselni, itt én vagyok, a titkaimmal együtt...
Mind álarcot viselünk, különféle okokból.
Néha azért veszünk fel egy álarcot, mert valójában eggyé szeretnénk válni vele.
Néha azért viseljük, mert képtelenek vagyunk szembenézni azzal, ami alatta van.
Néha azért viseljük, mert valaki más szeretne minket másnak látni.
És néha azért viselünk álarcot, hogy ne derüljön fény személyünkre.
De az a baj az álarcokkal, hogy bármelyik pillanatban leránthatják rólunk őket!
Bármilyen jól tervezel, bármilyen fantasztikusan is játszod a szereped, az élet minden alkalommal legyőz. De ezt vállalni kell és ugyanúgy előre tekinteni, mert a jövő kiismerhetetlen, és ha az ember egy kicsit bele tud pillantani, akkor meg is változtathatja. Azokkal az apró változásokkal pedig, akár az egész sorsunkat is fölülírhatjuk. Feltéve, hogy a sors nem ügyel arra, hogy valamire ne gondolj. Akárkit bevonhatsz a sorsod játékába, mindig lesz egy, aki tönkre akarja majd tenni. De nem szabad, nem szabad megijedni, tovább kell próbálkozni és megtalálni a módját annak, hogy ismét te irányítsd a játszmát. Nincs mitől félni, ha eljön az ideje, megnyugvással töltenek majd el azok a napok, órák, percek, amikor jól alakult a sorsunk.
Még akkor is, ha később minden összeomlott körülöttünk…
Bonyolult ember vagyok egy bonyolult élettel....
Van, hogy hisztis és makacs....
Van, hogy úgy bántok meg embereket, hogy észre sem veszem és van, hogy elég egy szó, hogy könnyet csaljanak a szemembe.
Nem szeretem, ha hülyének néznek, hátba döfnek és játszanak velem.
Nehezen tudok megbízni bárkiben is és nehéz a szívembe fogadni az embereket, de ha valakinek sikerül... számíthat rám egy életen át!!!
Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj...
Az vagyok, aki dinamizmust, színt visz az életedbe és nehezen felejthető emlékeket őrzöl majd utánam...
Az vagyok, akire nem tudsz haragudni, mert 1 mosolyommal leveszlek a lábadról...
Az vagyok, aki mindig figyel Rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát...
Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül, önmagadért fog szeretni, de aki csak akkor fogja mondani Neked, amikor ezt valóban így érzi...
Az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni...
Ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd...
Egyszerű nő vagyok..
Valakinek szép, valakinek csúnya, valakinek kedves, valakinek mogorva.
Olykor csendes vagyok, máskor mindenkit túlkiabálok.
Valakinek nyitott vagyok, valakinek zárkózott.
Láthatsz okosnak, láthatsz butának, érettnek, bölcsnek, vagy gyerekesnek,néha furcsának.
Jelenthetek bármit az életedben, mégis ugyanaz maradok:
egy Nő, aki él, remél, de sosem fél, s talán egy valakinek az álmaiban él.. ;) :)
Erre vágytam, hogy engem szeressenek, másként úgyis utolér a keserű csalódás.
Ezért önkéntelenül felöltöttem az álarcot:
gondold meg tízszer, mielőtt közelítesz!
Lehetek hideg, mint a jéghegy, perzselő, akár a vulkán, belepusztulsz mindkettőbe,
de élvezheted a langyos napfényt a közelemben,
ha el tudom hinni neked, hogy megérdemled... ;)
Kérdez meg bárkit, hogy tudja – e a nevem…
És kérdezd meg bárkit, hogy mit érek vele…
Kérdezd meg bárkit, hogy mit gondol rólam…
És kérdezd meg tőle, hogy voltunk – e már jobban…
Kérdezd meg azt is, hogy ittunk – e már együtt vagy valahogy az agyunkat együtt takarékra tettük…
Mondja meg, hogy mit csinálna máshogy amit én csináltam eddig…,
ha akarná semmit vagy pénzt kérne, de mennyit…
Erkölcsös lenne vagy egy egyszerű qva…, az apja nevelte fel vagy utca…
Ha meg vannak a válaszok hát fogd meg azt a pálcát és törd el a fejem felett, de jól lássák…
Belül koszos kívül tiszta mindent tudok majmok, ha keresnétek nincs baj…,
még itt vagyok..és hajtok!!!!!!!!!!!!!!! ;)
(Majka)
Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ...S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem.
Akkor mondhatod, hogy ismersz...